24máj.

Új elképzelések, öreg vasakon

Velkei Zoltán lemezajánlója

A house zenében az analóg vs. digitális megközelítés egy ideje erősebb és markánsabb határvonalat fektet le, mint bármelyik más stílusban. Sokszor már-már vallásszerűen hat ez a zenészek munkáira: aki hisz az egyikben, az tagadja a másikat, és fordítva. Mindkettőben akadnak kiváló szerzemények természetesen, ebben a bejegyzésben az utóbbi hetek három kedvencét szeretném bemutatni röviden. 


A holland Danny Wolfers (aka Legowelt) és Brian Schijf közös projektje a Chicago Shags. A legújabb, The Family Album című négyszámos ep-jük igazi kincsesbánya lehet azoknak, akik szeretik a könnyed, színekben gazdag, futurisztikus house pillanatképeket. Ugyanakkor nem elsősorban az elgondolás, inkább a kivitelezés nagyszerűsége miatt remek ez a gyűjtemény. A négy felvétel narratíváját tanítani lehetne: elindulnak valahonnan, elmesélnek egy történetet, majd a hallgató elé tárnak egy olyan, hangokban, gyönyörű melódiákban és energiában gazdag végkifejletet, amit még végtelen ismétlésre állítva sem lehet megunni soha. Igazi analóg zene, noha érdekes, hogy ha megpróbálom elképzelni például a Pancake Breakfastet, vagy a Firetruck Sundayt hipermodern digitális köntösben, akkor Ikonika korábbi négynegyedes munkái jutnak eszembe. Ez bizonyára annak köszönhető, hogy a videójáték hatás minden esetben érződik, és hasonló narratívával dolgoznak a szerzők.



Az elvágyódás és távoli idősíkok gyökeres ellentétét fejezi ki a R-A-G triója a Black Rain EP-n. Aroy Dee, MarcAntonio Spaventi és G-String még csak rövid ideje dolgoznak együtt, de már most olyan, különleges hangzást találtak maguknak, amiben hosszú ideig lehet még kalandos felfedezőutakra menni. A kiadvány két húzófelvétele (The Fog, Black Rain) sötét hangulatú és borongós, helyenként egészen félelmetes hangvételű gépzene. A drámaiság fokozása kulcsfontosságú elem mindkét esetben: balsejtelmű szintetizátorok és ijesztő hangok bontakoznak ki középtempón, amit a darabos dobok és a váltakozó iramban, hol rapidan töredezett, hol szilánkos elszórtásggal közbeszúrt cinek csak még feszengőbbé tesznek. Nem a tánctérnek szól a Black Rain EP; katasztrófát és pusztulást bemutató dokumentumfilmek tökéletesre komponált kísérőzenéje ez, nyomott hangulatú, befordult esős napokra.


S végül valami teljesen más, a digitális hangzást kedvelőknek: a londoni Ossie tavalyi felbukkanása üde színfolt volt a bass zene őrületében. Úgy keverte a klsszikus amerikai house hangzást a modern brit törtütemekkel, hogy öröm volt hallani, és emellett bíztató jel volt az is, hogy nem árasztotta el azonnal a piacot a zenéivel, mindmáig két megjelenése van csupán. Ő alapította nemrég a Black Orange Juice triót, amiben rajta kívül két énekes, Paul Black és Tilz szerepel még. Az első, nemrég kiadásra került Back Of My Car című összeállításuk a house ismert mélységeibe merül, a témák olyanok, mintha valami régi motoros stúdiójából kerültek volna elő. A két énekes ráadásul egyszer r&b-s, máskor gospeles előadásmóddal teszi változatosabbá a számokat, amik így kellemesen idézik fel a kilencvenes évek éjszakai világát, annak minden fényével és érzésével együtt. 

Written by Velkei Zoltán, Posted in lemezajánlók

About the Author

Velkei Zoltán

Velkei Zoltán

Velkei Zoltán 1985-ben született Budapesten, és 2004 óta foglalkozik zenei újságírással. Az elmúlt hét évben dolgozott többek közt a Quartnak, a Soundheadnek, az Origónak és a néhai Freee magazinnak. Jelenleg a Recorder újságírója, a szabadidejében pedig évek óta aktívan írja kollaborációs blogját, a Kultblogot.

Comments (0)

Leave a comment

Please login to leave a comment.