Fájó szívvel vettük tudomásul, hogy kedvenc bécsi brigádunk decemberi rendezvénye (Blawannal és Ron Wilsonnal Berlinből) és Lee Burridge budapesti fellépése egy napra esik, de meghoztuk a választást, és megérte.

Tanulva novemberi hibánkból, ami miatt elmulasztottuk az ItaloJohnson-os srácokat, időben lefoglaltuk a buszjegyeket. Legnagyobb örömünkre Nermo öcsém is velünk tartott, így szombat délután háromkor hárman vágtunk neki az útnak. Utazás közben a már szokásossá vált citromos Gösserek is elfogytak, egyszerre hallgattuk az „alapozó” mixeket (Ron Wilson, Blawan, Pytzek, Mark E) és bambultuk a L'arnacoeur-t (Szívrablók, Vanessa Paradis főszereplésével) a tévében.

Miután sikeresen teljesítettem a záróvizsgámat június hetedikén, itt volt az ideje egy kis "kikapcsolódásnak". A tökéletes programok is adottak voltak: pénteken végre kis hazánkban köszönthettük Robert Hood urat a Technokunst jóvoltából, valamint kedves bécsi barátaim szervezésében Mr. Rick Wilhite ünnepelte a Pratersaunában 53. születésnapján Chicago Skyway (Sean P. Hernandez) társaságában. Megspékelve mindezt, csütörtökön szólt Dietmar kolléga, hogy Rick magával hozza Andrést is, amit csak péntek este fognak bejelenteni a nagyközönségnek. Ez vagány lesz, gondoltam, mivel ráadásnak vasárnap este a Tilos Maratonon kellett játszanom a Dürer kertben. ;)